Ha már előző őrjöngésem következménye egy olimpiás poszt lett, most ugyanezt megérdemlik pólósaink, valamint a tegnap sikerrel járó Kovács-Janics kettős is. Utóbbi zsinórban másodszor, előbbi sorozatban harmadszor diadalmaskodott.

Haladjunk kronológiai sorrendben. Előzőleg mindenki arra számított, hogy a magyar éremtermelés az utolsó napokban fog megindulni, ahogy ez már-már hagyománnyá vált az utóbbi X olimpiának köszönhetően. A számítások legalább ebben beigazolódtak, az első "Hőstettek" című poszt főszereplői után KOVÁCS KATALIN és JANICS NATASA valami olyat vittek véghez, amire csak a legnagyobbak képesek. Megnyerték a kajak kettes 500 m-es számát a papírformának megfelelően, ezt várta tőlük mindenki, ez volt a "minimum". Valóban? Előtte egy órával nem úgy tűnt. Katinak ugyanis az "aranyfutam" előtt úgy 60 perccel, az egyes 500-on nem jött ki a lépés, mindenki hatalmas megdöbbenésére még a dobogóra sem sikerült felállnia, és már a tengernyi csalódáshoz lassan hozzászokó magyar szurkoló lelki szemei előtt ott lebegett a kettes betlie is. Több, mint szerencse, hogy Kovács Kati nem az a fajta, mint az átlag magyar szurkoló, igazi vérprofi. Ahelyett, hogy összeroppant volna, megrázta magát, és a szintén hihetetlenül erős és energikus Janics Natasával karöltve, szinte dühből megmutatták, hogy azért nem áll minden a feje tetejére még ferde szemmel nézve sem. Jól kapták el a rajtot, és bár tapadtak a lengyelek, fél távnál mégis ők vezettek, előnyük lassan, de biztosan nőtt, és végül egy beülővel sikerült elhozni legalább az egyik, előzőleg biztosnak tűnő, ám ebből kifolyólag annál nehezebben megszerezhető érmet. Legyőzték az ellenfeleket, legyőzték az esélyeség terhét, és, ami a legfontosabb, legyőzték önmagukat, amit olimpkionjaink küzül kevesen mondhatnak el magukról.  

A pólósok igen. Ők ismét megtették a magukét 2000 és 2004 után harmadaszor. Pedig rengetegen féltettük őket. Nem az amerikaiaktól, mégcsak nem is önmaguktól, hanem hát hogy is fogalmazzak.. a sportdiplomáciánk hiányától (a kézis csajok bronzmeccséről szándékosan nem írtam cikket, mert akkor most nyakamon lenne az Ombudsman, a hágai ítélőszék meg a vörös hadsereg együttvéve). Efféle aggályaim a meccs során fokozatosan oszladoztak, előjöttek viszont az ennél jóval egyszerűbb és sportszerűbb félelmeim: Vajon mennyire fog átmenni az akarás nyögésbe? Mennyire fog vérszemet kapni az "amerikai hadsereg" a szerbek megsemmisítése után? Ezek a félelmek az első negyed folyamán érthetővé váltak, ugyanis a jenkik csaknem akartak leszakadni, sőt, Kiss Gergő góljára duplán válaszoltak, 2:1 oda. Majd kettős emberelőnyt kaptunk, és egy pocsék befejezés után végül szó szerint becsorgott a labda a képzeletbeli gólvonal mögé. Az amcsik erre is válaszoltak (2:3), nevezetesen Azevedo, aki ellenfelünk legjobbja volt, ám ezután egy olyan mozdulat következett, amely... pontosan. Ennek megítélését rátok bízom, keresgéljétek, akár youtube-on, akár m1-en, akár máshol. Én csak az elkövető nevét árulom el, tanuljátok meg ezt a nevet, sokat fogjátok hallani, csakúgy, mint ellenfeleink: Varga Dénes. 3:3 tehát. Ezt követően folytatódott az adok-kapok, illetve magyar szempontból : adok-kapok-adok-adok, Kis Gábor (szemfüles szabaddobás), Biros (kissé kiszorítva, de biztosan a kapus keze mellett-alatt), Benedek (a csapat hatodik góljával kiírtott egy pókcsaládot). Első negyed vége, 6:4 ide.Nem nyugodtam meg.  

Úgy néz ki a fiúk egy kicsit igen, vagy csak szimplán lankadt a figyelem, az USA egyenlített. Szívós egy fajta ez a jenki népség.. ezután is, hiába Kásás ziccergólja, Biros pofátlanul zseniális ejtése, a kapuscsere, Azevedóék egalizáltak. Bár elvettek tőlünk egy gólt, valószínűleg a kanadai és montenegrói bírópáros sem egészen tudja miért, jött Kis Gábor zseniális asszisztja után Biros, 9:8-cal megyünk szünetre. Még mindig nem nyugodtam meg.

Merthogy, ígérem, utoljára írom le: az amerikaikak egyenlítettek. A gólgyártás alábbhagyott, mintha mindkét csapat elkezdett volna tartani a másiktól. A lövéseink célt tévesztettek, az amerikaiaké is, ha meg mégsem, akkor Szécsi volt a végállomás. Azért Molnár messziről (!!!) suhintott egyet a jobbalsóba, majd Varga Dani a kapus szeme közé vágta a ziccert, kettővel megyünk, vége a negyednek. És még mindig nem higgadtam le.

Pedig megtehettem volna, mert ezután olyan magyar roham következett, amilyet talán még honfoglaló őseink is megirigyeltek volna. Ráúszás, "döntetlen", játékvezetői labda. Ezután Kásás kapott egy vízfeletti ütést, amelyet nem követett cserés kiállítás. A mieink ettől feldühödtek, emberelőny itt. Kásás hatalmas kapufája után, némi mázlival hozzánk került a labda, és ha már nálunk volt, sakk-mattra kijátszottuk, Varga Dani a befejező. Ezután a tesó, a poszt elején méltatott pimasz, pofátlan, épp ezért zseniális Dénes ismét igazolta szavaimat, 13:9 ide. Majd egy emberelőny, és az addig kissé haloványabb Madaras Norbi felteszi a pontot az i-re. Az amerikaiak még lőnek egy szép gólt, ennyi igazán jár nekik a három negyednyi hősies helytállásért. 14:10 a vége, történelmet írtunk.

Nem volnék korrekt, ha nem írnék pár sort a meglepően korrektül fújó kanadai-montenegrói bírópárosról: tényleg azok voltak. De hát ez kellene, hogy legyen a természetes, mégis, a kézis lányok után, szomorú, de köszönettel tartozunk nekik ezért.

Az amerikaiakról pedig: hősiesen küzdöttek, látszott rajtuk, hogy abszolút nem véletlenül jutottak el idáig, amik pedig sportemberi mivoltukat jellemzik, azok a meccs utáni nyilatkozataik: http://www.nemzetisport.hu/cikk.php?cikk=196821 .

A legjobb alakulat nyert, ez kétségtelen. A póló magyar sport, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy hozzánk hasonlóan a szerbek, horvátok, montenegróiak, spanyolok, és igen, az amerikaiak is büszkék lehetnek vízilabdacsapataikra. Ezen az olimpián több, előzetesen "magyar sport"-nak titulált erőpróbán is besültünk, csak reménykedni tudok, hogy a vízilabda nem fog erre a sorsra jutni Londonra. Erre azonban van garancia, ez ugyanis a 9. magyar olimpiai aranyérem volt a sportág történetében, vagyis ennek a sportnak tényleg párját ritkító hagyományai vannak itt. Ettől még a pekingi eseményeket egy, talán még időben jövő figyelmeztetésnek kell felfogni, melyből reméljük, a megfelelő pozíciókban levők levonják a helyes következtetéseket, és a jövőben kevesebb elhízott taknyost látunk az utcákon, kevesebb pláza épül, több sportpálya, stb..stb.. ez nem a károgás helye, ezért abba is hagyom itt. :)